Flash alapok

Flash memória

Kifejezés: Flash memória

Szinonimák: flash memória, Flash memóriakártya, Flash memória kártya

Jelentés: Az 1980-as évek végén lehetett elõször hallani egy módosított elektromosan törölhetõ és programozható tároló megoldásról, a Flash memóriáról. Maga a Flash memória elnevezés önmagában nem mond túl sokat, mivel igen sok különbözõ technológia létezik amikre Flash technológiaként hivatkoznak. Az elnevezés nem az memóriák alapjául szolgáló technológiára utal, hanem a memória háló mûködési módjára. Egészen egyszerûen a Flash elnevezés a blokk vagy szektor törlésbõl származik, amit ezek a memóriák egyetlen mûvelet alatt hajtanak végre, vagy egyetlen „Flash” (villanás) alatt. A Flash memóriákban általában egy tranzisztor alkotja a bitcellát, ezáltal jobban integrálható, mint az EEPROM, viszont nincs lehetõség bájt írásra. Sõt a Flash-ek elsõ változatai csak teljes csiptörlést tettek lehetõvé, és csak késõbb váltak egyre kisebb blokkokban törölhetõvé. A fejlesztõk lassan kezdik felismerni az elõnyös tulajdonságait ennek a nem illanó, készülékben is törölhetõ programozható memóriatípusnak. A hátrányos tulajdonságai pedig folyamatosan csökkennek. Az elsõ ilyen memóriák mindössze 100-szor voltak újraírhatók, a mai változatok 100,000 sõt 1 millió újraírást is elviselnek.

forrás:  itszotar.hu

A flashmemória egy nem felejtő, megmaradó (“non-volatile”) típusú számítógépes adattároló technológia, mely elektronikusan törölhető és újraprogramozható. A tároló eszköznek nincs szüksége tápfeszültségre ahhoz, hogy a benne tárolt információt megőrizze. Elsődlegesen memóriakártyákban, USB flash drive-okban (pl. pen drive) és SSD-kben azaz szilárdtest-meghajtókban használják őket.

A flashmemória az EEPROM egy speciális változata. A számítógépek alaplapján található ROMBIOS-t napjainkban legtöbbször már flashmemória tartalmazza. Ez lehetővé teszi a gyártóknak, hogy úgy változtassanak az alaplap képességein, hogy ehhez csak egy programot kell elérhetővé tenni a felhasználók számára az interneten, amellyel átprogramozzák a BIOS-ban tárolt programot. Az EEPROM-mal ellentétben ezt blokkonként törlik és programozzák. A blokkok több helyen helyezkedhetnek el. A korai flashekben az egész chipet egyszerre kellett törölni. A flashmemóriának sokkal kisebb a költsége, mint az EEPROM-nak, ezért meghatározó technológiává vált olyan helyeken, ahol megmaradó szilárdtest adattárolóra van szükség. Az alkalmazás példái a digitális audio-lejátszók (mp3-lejátszók), digitális kamerák, mobiltelefonok, különféle memóriakártyák. A flashmemóriát használják az USB-csatolású pendrive-okban is, melyek az adatok általános tárolói és szállítói a számítógépek között. Valamelyest népszerűségre tettek szert a játékiparban is, ahol szintén gyakran használják őket az EEPROM-ok helyett, gyorsaságuk miatt.

A flashmemória nem felejtő, megmaradó, amely azt jelenti, hogy nincs szüksége tápfeszültségre ahhoz, hogy a benne tárolt információt megőrizze. A flash gyors olvasás-hozzáférési időt biztosít, 50 ns-ot (bár ez elmarad a kikapcsolás után felejtő RAM, DRAM vagy SDRAM memória sebességétől, melyeket fő memóriaként használnak például a PC-kben). A flashmemória nem tartalmaz mozgó alkatrészt, ezért jobban ellenáll a mechanikai behatásoknak (pl. a rázkódásnak), mint a merevlemez.

A flashmemóriák típusai

  • NOR – párhuzamos adathozzáférés, közvetlenül futtatható benne program, viszonylag drága, viszonylag kisebb kapacitású.
  • NAND – soros adathozzáférés, nem futtatható benne közvetlenül program, olcsó, nagy kapacitású.

forrás: wikipedia.hu